Hallod te is biztos a híreket: ELTE, gólyatábor, megerőszakoltak egy lányt, Class FM, Balázsék röhögnek, szakma felhördül, tiltakozik, tüntetés, egyezség… stb.

Közben van valami, ami a háttérben történik, de ez nem kerül ki a rivaldafénybe, viszont igen aggasztó!

Elmesélem, hogy jártam.

Nem is jártam, ültem. Egy padon, egy budapesti nagy szép ligetben, ahol sok a fa, illatos és kellemes a levegő, alig van gépkocsi zaj, hallani lehet a szél enyhe lüktetését, és persze a többi “parkmegszállót” is.

Imádom ezt a fílinget: könyvvel a kezemben + café to go (értsd: papírpohár ízű barna lötty, ami felpezsdít majd) + friss levegő + és a szabadság pillanatnyi mámora.

Na  ebbe süvít bele ez a párbeszéd:

– Hol van Fruzsi? – kérdi anya 1.

– Háááát ott! A túloldalon játszik egy bácsival! – feleli a 6-7 éves fiúcska (anya 2. kislegénye)

– Miiiiiii???? Azonnal hozd ide! Szólj neki, hogy jöjjön ide azonnal! De rögtön, hívd, zavard ide…! – üvölti feltobzódva, egymást túlsüvítve anya 1. + anya 2. is.

Eltelik egy pár pillanat, és megérkezik Fruzsi, aki egy kb. 5 év körüli vagány helyes, biciklis, +védősisakkal megóvott kiscsaj.

Rákezd anya1.:

– Hányszor mondjam már, hogy ne menj oda idegenhez? Nem szólsz hozzá, és ha hív, te se mehetsz! Hallani a tv-ben, hírekben, hogy gyerekeket csalnak el, meg áruházból, óvódából lopják el Őket! Nem mehetsz oda, ÉRTEEEEED? stb. stb. stb.

A kisFuzsi csak néz, és látszik, hogy teljesen értetlenül áll a helyzet előtt. Próbálna szólni, de nem tud, hiszen az anya 1. minden energiát, időt, teret elhasznál előle.

Valahogy csak elfogy a szusszanat anya 1-ből, így kisFruzsi még maradéknyi jókedvű gyermeki lelkesedésével magyarázni kezdi, hogy ott a túloldalon (azaz a bokroktól eltakart, kb 10-20 m-re lévő, a park innen nem látható részén) egy apa forgalmisat játszott a kisfiával, és ő is beállt. Apa mondta, hogy zöld és ők elindultak. Mentek egy kis kört, majd apa mondta, hogy piros, és megálltak. “éssss ez tök jóóóó volt…!” – folytatta kisFruzsi.

Anya 1. + anya 2.  nem igazán volt erre kíváncsi, folytatták a litániát: a férfiak megbízhatatlanok, pedofilok, és az élet semmi másról nem szól, mint erőszakról vagy gyermekrablásról. Félni kell és bizalmatlannak lenni, más választás nincs.

Nem folytatom a parkjelenetet, még végül kukkoló, hallgatózó leszek, ám 3 dolog előjött belőlem a dolog kapcsán.

1. Kedves jószándékú, szeretettől átitatott APÁK, jóindulatú békés férfiak!

Most épp jajj Nektek. Nálunk még nincs őrület, ám van olyan külföldi ország, ahol ha egy férfi egyedül ül le egy parkban, vagy játszótérhez közel, akkor egy rendőrautó pillanatokon belül oda áll, és ellenőrzi az illetőt, majd felszólítja, hogyha nincs vele gyerek, ne menjen a játszó közelébe.

2. Nem hiszem, hogy ezzel a fenti anyai viselkedéssel bármilyen erőszakot, gyermekrablást meg lehet előzni.

Tények: az erőszak elkövetők többsége a családból vagy a párkapcsolatból kerül ki (forrás: http://nokjoga.hu/alapinformaciok/statisztikak).

Azaz nem a mutogatós, cukros bácsi az igazi veszélyforrás, hanem egy szülő, egy nagyszülő, egy nagybácsi, egy házastárs… stb.

Ha a gyermeket nem hagyjuk felügyelet nélkül, és normális, adekvát módon tanítjuk meg kicsi korától, hogy MIT TEGYEN, ha mégis elhúzzák, vagy félrecsalják gondozóik mellől, akkor minimális az esélye annak, hogy bárki idegen bántsa, ne adj Isten, ellopja, elcsalja.

3. Kedves anya 1. és anya 2.!

Ha igazán féltenéd a gyermeked, akkor tedd meg, hogy legközelebb, emeld fel a nem oly kis hátsódat a kényelem adta padról, és látogasd meg a kisFruzsit akkor, amikor épp teljes gyermeki felszabadultságában leutánozza a nagyvilág dolgait, és egy apa irányítása, nem is, hanem segítsége által “autósat” játszik kisbiciklijével, szóval tedd meg, hogy

1. megnézed Te magad, a saját szemeddel, mi történik,
2. akár megszólítod, majd megismered az apát, hogy lásd, jó emberből van, nem állatból vagy bűnözőből,
3. s ha még mindig aggódsz, akkor a nagyon komoly traccspartit, amit ti együtt ott 2 anya véghezvittetek, akkor a játék közelében, szemeteket a gyermekeiteken tartva folytassátok!

Joggal kérdezhetitek, hogyan függ ez össze a meddőséggel!

A válaszom egyszerű: igen, VAN ERŐSZAK!

IGEN, a nők, akik meddőségtől szenvednek, sokszor cipelnek lelkükben, emlékeikben gyermekkori zaklatást, túlszexualizált nevelést, vagy párkapcsolati erőszakot.

NEM MARADHAT titokban egy ilyen eset sem, bár megjegyzem, hogy hetek óta rágja a média az egy darab erőszakot, eközben mindennap kislányok és kisfiúk (!), nők, sőt férfiak tucatjait éri nemi zaklatás, erőszak, bántalmazás (igen, fiúkat és férfiakat is bántanak).

A statisztika szerint kb. 30-40%-a a nőknek tapasztalatból tud mesélni az életét megkeserítő erőszakról, bántalmazásról. Azaz, ha valaki egy 20 fős női csoportban dolgozik , az 5 nőt jelent (és nem szól a kutatás a férfiakról).

Mi történik, ha  valakit megerőszakolnak?

Többnyire a legpiszkosabb traumák egyike ez: nem csak a történést nehéz elfogadni, hanem hogy nem volt segítség, nem volt menekülés. Csak a totális lefagyás, bénultság, és rémület. Ha mindezt egy olyan környezetben mondta el valaki, ahol nem hittek neki, és nem kapott segítséget (pl. gyermek, akire a szülei nem figyelnek, vagy kamasz, akire rásütik, hogy csak álmodozott, hozzá is teszik: “Örültél volna mi, ha a XY jól megb….tt volna!?”), tehát ha valaki nem kap azonnal elfogadást, meghallgatást és segítséget akkor egy sokkal súlyosabb trauma, lelki sérülés jön létre. Nem csak a bántalmazó árulta el, hiszen a tiltott erkölcsi parancsoknak ellene ment, hanem azok is, akikben a bántalmazott bízott, akikben hitt.

Ez a teljes elárvulás és elmagányosodás érzését hozhatja, amiből nagyon nehéz kikecmeregni, de nem lehetetlen!

Tudom, mik az állomásai, látom, hogy min mennek keresztül azok a meddő nők, akik ilyen nehéz sorsot kaptak az élettől. Küzdenek, és lábra állnak belőle. Megerősödnek, újra tanulják a saját maguk megvédését, s talán korábban észreveszik, ha valami baj közeleg. Teherbíróbbak, jobb küzdők lesznek, nagy harcosok, akik kiállnak az igazukért, céljaikért. Sokan búcsút intenek a meddőségnek, és kisgyermeket nemzenek, akire ők sokkal jobban vigyáznak, egész korai időktől megtanítják, hogyan vigyázzanak, mire figyeljenek – merthogy ez megtanulható!

A meddőség lelki okainak terápiájában különösen nehéz amikor a férfiak kerülnek a látószögbe. Egy nemi erőszak néha túlnő az elkövetőn. Nemcsak tőle kell félni, hanem az összes férfitől. Mind veszélyesnek és bántalmazónak tűnik, így nem lehet bennük megbízni, nem lehet nekik hinni. Ezzel pedig kész is van egy teljes szingli élet alapja.

Összefoglalva, ha bántottak, megerőszakoltak valakit, akkor komoly lelki traumák és sérülések maradnak a bántalmazottban. A meddőség mögött is sokszor jön felszínre ilyen emlék, életszakasz klienseimben. Szerencsére ez a trauma feldolgozható, ha még a történések örökre ott is maradnak az emlékezetben. A további élet során azonban nem mint hatalmas veszélyes mumus jelent fenyegetést ez a múltbeli emlék, hanem csupán egy szakasz, ami bár akkoron nehéz volt, és rémületesen bénító, de ma már csak egy emlék. S nem több.

S talán az is megélhető, hogy egy önfeledten és jószándékkal játszó apa sem egy rémisztő szatír képét hozza, hanem azt, ami: egy férfiét, akiben van lélek, érzelem, gondoskodás, szeretet!

Ölelés:
Viki, a Léleksimogató