Te hogy bírod, ha valaki terhes a közeledben, neked pedig nem sikerült a lombik?

Mit üvöltenél ki magadból, amikor az undok kolléganőd bejelenti: “Babát várok!”?

Milyen érzések kavarognak benned, ha egy terhes kismamát látsz?

Milyen gondolatokkal “csodálod” a szomszéd kis trónörökösét?

Kérlek, légy őszinte! – Itt az lehetsz!

Az egyik leggyakoribb élménye egy meddő párnak, vagy olyan hölgyeknek, akik sok-sok sikertelen lombikon vannak túl, hogy egy ilyen fent említett esemény, darabokra töri a lelkét. Mindenki lágy hangon fuvall örömódát, ha kismamát lát, s akinek ez nem adatott meg, legszívesebben dührohamot kapna. DE NEM LEHET!

Neked is ismerős ez a helyzet, Kedves Olvasóm?

Ez a bejegyzés abban segít, hogy tudd: TÖKRE NORMÁLIS VAGY, amikor nem tudsz a leendő anyukával pacsizva örömtáncot járni, hanem épp ellenkezőleg: lelombozódol, elkedvtelenedsz, és mélyen elszomorodsz.

Miért is van ez így?

Egészen kicsi korba kell visszakanyarodni. Kicsi lányként sokan kapják azt, s lehet, hogy veled is ez történt, hogy légy kedves, szelíd másokkal. A pasik előnyt élveznek, mert ők verekedhettek, csúnya szavakat is mondhattak, sokkal nagyobb durva cselekedet kellett, hogy egy kisfiút jóra intsen a környezete. A lányoknak nehezebb pálya jut, hiszen sokan kapják: te kislányként így úgy nem viselkedhetsz, mert az csúnya, és kislányhoz nem való. Légy nagyon cuki, önfeláldozó, és ne kapj hisztirohamot, ha a lapátodat huszonötödszörre veszi el a világ legelkényeztetettebb Zsuzsikája. Te csak add oda, és mosolyogj hozzá, hisz akkor milyen jó vagy!

Ez az első nagy becsapás!

Nem attól voltál jó vagy rossz, mert érző kisgyerek voltál! Ha például Te üvöltöttél, mint a dühös oroszlán, mert a lapátodat lenyúlták, akkor nem rossz voltál, hanem dühös. Slussz-passz. Semmi több nem vagy, rossz pedig tuti, hogy  nem vagy, ha dühödben üvöltesz! Egyszerűen megéled az érzéseidet!

Merthogy az érzés, amit megélsz, az nem csúnya és nem szép!

Az érzés ami benned van, nem jó és nem rossz!

Az érzés, ami benned van nem úgy negatív és pozitív, hogy az érzést minősíti, hanem a pályáját, amit bejársz az érzésed megélése kapcsán!

Egyszerűen az történik, hogyha a vágyunk megvalósul és a szükségletünk kielégül, akkor kellemes érzések árasztják el testünket lelkünket. Ellazulunk, feltöltődünk, megerősödünk, ahogy átjár bennünket a boldogság, öröm, kielégültség érzése, és tényleg meg lehet élni, hogy 10 cm-rel a föld fölött lebegünk –> Azaz a kellemes érzések felfelé hatók, és megemelkedett szintet élünk meg általuk.

Ha azonban az élet kibabrál velünk, és nem azt adja, amire vágytunk, valamint nem elégül a ki a szükségletünk, akkor bizony a kellemetlen érzések fognak megjelenni. Ezek bár kellemetlenek, de sem nem csúnyák, sem nem rosszabbak, mint a kellemes érzések.
SEMMI TÖBBEK, CSAK ÉRZÉSEK!!!! Attól negatívak, hogy könnyen elgyengülünk, elfáradunk általuk.

Pl. haragszol, de nagyon, akkor végtelen erő lesz benned! Próbáld csak ki, ha mered: ha valaki a lábadra lép a tömegben, tuti, hogy felmegy a pulzusod, dobog a szíved, sé üvöltenél egy hatalmasat. Ezután azonban elveszne az erő belőled, és töltődésre vágynál. (Az igazság az, hogy nagyon ritkán engedjük meg magunknak, hogy ott kiabáljunk, ahol rossz nekünk. Sajnos mélyen elrakva tudjuk cipelni lelki sérüléseinket….)

Na mármost: az érzésekért nem felelünk! De nem ám, hiszen egy nagyon összetett biokémiai folyamat megy végbe testünkben, amit nagyon nehezen lehet befolyásolni (egyes nézőpont szerint, nem is lehet).

Az érzéseink megjelennek, és nem felelünk értük, hanem megéljük őket, és megtapasztalhatjuk a testi következményeit is.

Amiért azonban nagyon is felelünk: az érzéseink mentén megjelenő viselkedésünkért, cselekedeteinkért.

Vissza kanyarodva az alaptémához: milyen is az, ha még a szomszéd nője is terhes (pedig jóval elmúlt már 40, a pasija meg egy kretén állat)?

Először is végtelen dühítő, frusztráló, mélyen elszomorító és reményt vesztett érzést hozó. Előre vetíti, hogy Neked soha nem fog sikerülni teherbe esned, nem lesz babád, és nem fogsz tudni az anyaság élményében megfürdőzni. Ezért érezheted magad lúzernek és bénának, sőt teljesen alkalmatlannak magad az életre.

EZ ÍGY TELJESEN NORMÁLIS! igazából az lenne a furcsa, ha más terhességén örömködnél, és visongva lájkolnád az összes beszámoló posztot a kicsi pocakbeli fejlődéséért.

Normális, ha irigy vagy, ha dühös vagy, ha morcos vagy, mert nem sikerült a lombikod. Az nem oké, ha ezt a haragodat nyers valójában ráborítod a terhes, babát váró nők összesére, akik szembe jönnek veled az utcán! Merthogy ha neked valami nem sikerül, akkor minimum több tucat terhes nőt fogsz meglátni a környezetedben…

Mit tehetsz tehát, ha kiborít a terhesek összessége, de nem csaphatod őket agyon?

Keress valamilyen levezető csatornát a dühödre és a haragodra.

Tudnod kell, hogy a benned lévő haragnak két útja van: vagy kifelé megy, vagy befelé, azaz önmagad ellen. Sok-sok pszichoszomatikus betegségnek, sőt a meddőségnek is lehet oka az elfojtott harag, aminek a gyökere a múltban gyökeredzik. Gondolom nem akarod a bajt tovább fokozni, azaz nem akarsz a sok kihívásra még egyet bevállalni?!
Ebből következik, hogyha nem akarod befelé önmagad ellen fordítani a haragodat, akkor valahol ki kell engedned!
Igenám, de hogyan?
Nem mehetsz a körúton végig egy baltával, és nem sújthatsz le bármire büntetlenül! Szocializált világban élünk, amiben szabályok vannak. Azaz ki kell éljed a haragodat, de közben ügyelned kell arra is, hogy ne okozz maradandó kért, ne rombolj le eszetlenül mindent.
Amikor eszelősen haragszol és őrjöngeni támadna kedved, akkor próbálj valami aktív cselekvést: futás, boxolás, turboaerobic, bármit, ami az energiádat kifelé viheti.
Az is jó, ah kimész egy elhagyott helyre és teleüvöltöd a fájdalmaddal azt. Ne gondold, hogy meghülyültél! Csak nézd meg az állatvilág válaszát a fájdalomra vagy a dühösségre. Egyik se ül zenbudhista módjára, mosolygó kipirult arccal, ugye? Neked sem kell így tenni!

Azt se hagyd, hogy erről lebeszéljenek!

A legnagyobb baki, és ez a második nagy becsapás, hogy ne is vedd észre, ne figyelj oda! Csak  pozitív dolgokat figyeld, és akkor tuti, hogy sikerülni fog a következő lombik!
Na ez a világ legnagyobb kamuja! Ha ez segítene, akkor annyi lombik sikerülne, hogy a természetes nemzést el is felejthetnénk.
Ha nem veszed figyelembe a saját érzéseidet, ha elfordulsz minden érzésedtől, akkor lesznek csak igazán pszichoszomatikus tüneteid, amik okozhatnak akár funkcionális meddőséget is.

Tehát engedd magad a nem kellemes érzéseid közelébe, és éld meg azokat. Eközben az is meg fog rajzolódni, hogy mi lenne a vigasztalód, mi gyógyítaná a lelked korábbi sebeit.
Nem, nem a baba fogja!
Ő nem azért jönne a világra, hogy vigasztaljon, erőt adjon!
Meg kell találni azt a helyzetet, módszert, vagy élményt ami MOST SEGÍT NEKED, és ami MOST HOZ békességet a lelkedbe.
Ehhez éld át, ami épp benned zajlik, és keresd azt, ami neked segít!

Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig is ilyen cudarul fogod magad érezni! Mint minden az életben: változó és nem állandó. Az érzéseid se fognak leragadni a dühösen kavargó, őrjítő mélységbe. El fog múlni, csendesedni fog és átalakulni. Helyébe léphet a veszteség fájdalma, a hiány fájdalma, és az is hogy merre indulj tovább! ÍGy megtalálod a reményt, a vigasztalást és a lelkesedést is!

Kitartást Neked ehhez az úthoz!

 

Kérd további blogbejegyzéseimet, leveleimet!

Pin It on Pinterest