Ülsz a kapcsolatod romjain.
Tépelődsz, és kattogsz magadban.
Csak egy gondolat cikázik benned: hol és mikor romlott el a házasságotok?
Miért lett ekkora káosz ott, ahol akkora szerelemmel indult minden?

MINDEN KAPCSOLAT MEGROMLIK! MINDEN HÁZASSÁG MEGFAKUL!

A gond így nem az, hogy elkopott a szerelem.
A problémát az jelenti, hogy ezt a párkapcsolati krízisből, amibe a házasságotok, kapcsolatotok jutott, nem tudtatok újraszerveződni egy korábbinál magasabban funkcionáló párkapcsolati szinten.

Minden kapcsolat, legyen az szerelmi vagy baráti, ill. családi, kielégít egy vágyat vagy szükségletet a kapcsolatban levőkben. Mindenkinek az egyik legfontosabb szükséglete, hogy tartozzon valakihez. Megbízzon a másikban, és bízzanak benne. Már egészen magzati kortól erre vagyunk programozva.
A kötődést vizsgáló kutatók már az 50-es években felfedezték, hogy a fizikai szükségleteken túl talán fontosabb az, hogy tartozzunk valakihez. Biztosan emlékszel olyan hírekre, ahol a kutya nem mozdult el halott gazdája mellől. Még enni és inni sem tudott, inkább gazdája mellé bújva majdnem maga is belepusztult gazdája elvesztésébe. Ennek több értelmezési kerete is van, most csupán arra segítek rálátni, hogy ebbe a “kötődési gépezetbe”, hogyan kerül porszem, és mitől hülhet ki mégis a házasság intézménye.

Emlékszel még a szerelem időszakára?

A legnagyobb szerelem idején el se tudtátok képzelni, hogy a másik nélkül legyetek. Össze voltatok forrva, egymásba voltatok gabalyodva. Aztán ahogy oldódott a szerelem kémiája, lett ismét némi távolság köztetek. A kapcsolat maradt, de az is kibontakozott, hogy mi az, amit jó együtt csinálni és mi az, ami valamelyikőtök számára már nem komfortos.

Teljesen normális az, ha felfedezitek egymás igényeit, és rájöttök, hogy nem passzoltok mindenben össze. Nem is kell. Az én házasságomban pl. a zenei ízlésünk nagyon különböző. Én bírom a zenei könnyedséget és simán végig tombolom akár “üres fejű” zenekarok koncertjeit. A férjem kizárta, hogy ilyen eseményeken részt vegyen, így vannak olyan helyzetek, ahol mi nem tudunk kapcsolódni egymáshoz, amiben mi együtt nem veszünk részt. Neki szenvedés lenne az én ízlésemnek megfelelő koncerten részt venni. Nekem az lenne kín, ha rákényszerítené magát, eljönne, és végig fintorogná az egészet. Dühös és frusztrált lenne mindkettőnk, és morcoskodnánk egymással napokig.

Az ilyen helyzeteket, amiben nem egyezik az ízlésetek vagy egyszerűen más a szükségletek, érdemes nem együtt szerveznetek. Fontos időszaka a kapcsolatnak, ahogy a kezdeti szerelmi szimbiózison túljutva, felfedezitek azt is, hogy mi az amiben különböztök. Ez nagyon izgalmas is lehet, ugyanakkor rendkívül félelmetes is.
Sok párkapcsolat itt feneklik meg, mert az tévhit él bennük, hogy akkor lesznek boldog pár, ha mindent ketten élveznek együtt egy időben. Kizárnak más fontos kapcsolatokat életükből, s aztán szép lassan beleunnak mindenbe, mert nem marad érdekesség, amire egymás által rácsodálkozhatnak.

Az a kapcsolat fog jól működni, ahol elfogadják, hogy a másik nem tud minden kapcsolati igényt kielégíteni. Teljesen normális, ha külön érdeklődésű területeken nem egymást kísérgetve mennek, hanem külső harmadik féllel.

A barátaink között vannak olyanok, akik egyik fele imád szaunázni, de másikuk visítva szalad ki fél perc múlva, mert megfullad. Megint csak kínzás lenne azt várni el a fuldoklótól, hogy ne csak a házaspárja mellett kötelezze el magát, hanem a szaunázás mellett is. Ez nem lenne korrekt, és biztos, hogy nem a kapcsolati stabilitást építené, hanem ellenkezőleg, romboló elemként funkcionálna.

Ebből a két példából (koncert és szauna) talán belátható, hogy a jó és kielégítő, ill. biztonságot adó kapcsolathoz nem a kizárólagosság a megoldás, hanem az, hogy felfedezzük önmagunk szükségleteit, melyek kielégítéséért tudunk tenni mi magunknak, s nem várjuk el a párunktól, hogy mindent ő elégítsen ki. Ha keresünk olyan embereket magunk körül, akikkel megoszthatjuk az élményeinket vagy akikkel közösen élvezhetjük a sportjainkat vagy hobbijainkat. Minden kapcsolatnak rugalmasnak kell lennie abban, hogy mit élveznek együtt a párok ketten, és miben van szabad kapcsolódás egy KÜLSŐ HARMADIK FÉLLEL.

HARMADIK FÉL BÁRMI LEHET!

Nem csak a barátok, családtagok, munkatársak sorolandók ide, akikkel a különböző programokban jobban passzolunk egymással, mint a házastársunkkal!
Harmadik lehet a kapcsolatban a munka, hobbi, tv, internet, függőségek (alkohol, drog, vásárlás…!!!), pénzügyek, gyerek, tágabb családunk tagjai, háziállat, vallás, barátok, terápia, szerelmek…

A párunk nem tud minden igényt kielégíteni, így ez, mármint a “harmadik fél” a kapcsolatban segíti, hogy a kapcsolatunk, házasságunk elviselhetőbb legyen!

DE!
Ez nem jelent egyet azzal, hogy szeretőd lesz, mert ettől elviseled a házsártos asszonyodat vagy a morcos férjedet! Azaz nem mentség a megcsalásra az, hogy így nem váltatok el, mert a szeretővel, droggal, alkohollal, munkával színesebb, izgalmasabb az élet, mint csupán a pároddal!

Párkapcsolati gond akkor bontakozik ki, ha ez a harmadik fél fontosabbá válik, mint a párunk. Ha a kapcsolatra nézve előnyt élvez a “harmadik”, és többet vagy mélyebb kapcsolódás bontakozik ki, mint amit a párunkkal élünk meg.

Kizártnak gondolom, hogy a több évig, évtizedig tartó házasságban ne legyen valamelyik fél szerelmes egy külső harmadikba. Az is kizárt, hogy időnként ne legyen fontosabb a munkahelyi kihívás vagy előmenetel. Az is kizárt, hogy egy-egy alkalommal ne legyen nagyobb hangsúly a baráti kapcsolaton. 

Ezek olyan pontok, amik megmérik a házasságot, és felkínálnak egy lehetőséget, hogy megnézzük: hogyan vagyunk a kapcsolatunkban? Csak időlegesen van jelen egy csak saját magunknak fontos “harmadik” vagy egészen elsodró és minden vegyértéket lekötő lesz, ami miatt a párukra már nem marad energia és kellő mértékű figyelem. Ha nem csak pillanatnyi vagy mélyebbé válik a kapcsolat, akkor nagyon fontos megérteni, hogy mi az, ami kiürítette, mi az ami akkora távolságot hozott, hogy befért rajta ez a fontosabb harmadik?

Ha bele merünk menni a mélyébe, akkor válaszokat fogunk kapni, és lehetőséget, hogy megnézzük, miként lehet újra rendezni és elsődleges szintre emelni a házasságunkat. A folyamatban kimondhatók sérelmek, hiányok, fájdalmak. Megvizsgálható, hogy vajon a házasságban, párkapcsolatban levő korábbi események hatnak máig rombolóan, vagy a korábbi életszakaszok bánatai tépik szét a bizalmi szerelmi kapcsolat vásznát?

Az is kapcsolatromboló, ha kizárja a harmadik fontosságát. Ha semmi és senki nem lehet jelen, csak a házaspár szint működhet egy kapcsolatban. Ez is óriási teher mindkét félnek, és nagyon komoly párkapcsolati krízist tud létrehozni.

Mindebből látható, hogy sem a nagy távolság, sem a nagy és túlzó közelség nem segíti a stabil és biztonságot adó kapcsolat élményét. Ehhez a lelki rugalmasság, a saját magunk ismerete, és a szükségleteink kielégítésére tett felelősségvállalás kell. Képesnek kell lennünk elviselni a másik közelségét, de azt is ha ő távol van tőlünk, és mással él át neki fontos eseményeket. Kell azonban egy biztonsági alap, amit mindkét fél elfogad: mit lehet megtenni a kapcsolatban és mit nem. Azt is célszerű kidolgozni, hogyan vitázunk, mi az amit elviselünk és mit nem. A kölcsönös tiszteletben tartás, és az önmagunkba vetett bizalom, hogy értékesek vagyunk és fontosak a másiknak, szintén elsődleges alapja a jól és támogatóan funkcionáló párkapcsolatnak.

Mit tegyél ha házassági krízisben vagytok és nem mozdultok?

Érdemes szakértői segítséget kérni! Nem lehet egy autót egy időben vezetned és önmaga által szervizelned. A párterápia ugyanezt jelenti: ti vezetitek a kapcsolatotokat és pedig keresem a megakadásotok okait. Segítem, hogy rálássatok arra, mire működtetés közben nem is gondoltok, hogy jelen van. Nagyon izgalmas és egyben nagyon sok érzéssel keveredő folyamat ez. Sok-sok fájdalom kerülhet színre, de pont ugyanennyi szeretet és megértés is jelen van.

Várlak titeket szeretettel!

 

Jelentkezz be hozzám terápiára az alábbi űrlap segítségével!

12 + 11 =

Pin It on Pinterest