Lombikozol?
Akkor stresszben élsz – de nem foglalkozol vele…

A lombikozáshoz alap, hogy a rengeteg hormon és egyéb gyógyszerkészítmények által a tested egy felturbózott anyaoroszlánná változik. Ezzel együtt az idegeid is ezerrel dübörögnek, és az érzéseid is hullámvasúthoz hasonló extrém pályát írnak le. Az egész folyamatra jellemző, hogy lombik stresszben élsz, amihez nincs kezelési útmutatód, és ami tovább terhel nyomasztó gondolatokkal, hiszen úgy tudod, hogy a stressz leginkább a siker ellenében hat. Eközben szinte minden napod minden perce a teljesítményed körül forog, amin sajnos alig van kontrollod.

A legnagyobb kérdés pedig végig: MENNYI AZ ANNYI?

Első stressz állomás: Hány petesejtet termel a petefészked éppen?

A lombikozás protokollja eltér minden intézményben. Többnyire a pácienshez is igazítják a hormonok és egyéb gyógyszerek mennyiségét. Elég idegőrlő tud lenni ez a folyamat. Akkora stresszel jár, amit sokan nem is bírnak csak egyszer végig csinálni. Tudom, van aki ezen mélyen sajnálkozva legyint, és lenéző mosollyal konstatálja, hogy na ezek a “lúzerek”. Pedig nem így van, olvass csak tovább!

Heteken és hónapokon keresztül megy a szervezetnek a gyógyszeres parancs:

“Légy befogadó és extra szuper a testedben!”

Aztán a lombikozás véghajrájában jön a napi rutin ultrahang:

“Hányan is vannak?”

A számok uralják a terepet. Jön a leszívás napja. Itt jöhet az első ítélet: egy érett tüsző sincs, amit le lehetett volna szívni a lombikozáshoz. Azt a gyászt, ami ezt követi, csak kevesen csinálják végig, de erre még vissza térek később.
A számok másik végén a “gigamennyiségű” sejtek állnak. Praxisomban a 36 vezet, azaz ennyi petesejtet termeltek a hölgy petefészkei egy lombik protokoll alatt. “Kissé túlstimuláltak”…
Büszke volt rá aki csak ismerte, de a hölgy alig merte bevallani, hogy mekkora kínszenvedés az egész, amíg ide eljut az ember lánya, hiszen alapjáraton ezt a havi petesejt mennyiséget szinte lehetetlen összehozni. Így a test se tapsolta meg, hanem görcsökkel és nyilalló fájdalmakkal jelezte: zajlanak oda bent az események.

A következő stáció a leszívás pillanata. Itt is sok minden eldől: lehet, hogy az lombikozást megelőző ultrahang sok sok petesejtet mutat, de azt, hogy ebből mennyi lesz megtermékenyíthető és beültethető, sajnos nem lehet előre megmondani.

Így a leszívást követő bódulatból ébredve (mert ezt altatásban végzik), a hölgyek úgy várják a számokat, mint kisgyermek korukban az angyalkát az ablakon keresztül. Ami engem nap, mint nem megdöbbent, hogy majd mindenhol ezt lottóhúzás szerint kiabálják körbe a pihenőben. Sorban, egymás mellett sorakozó ágyon pihegnek az adott napon leszívásban részesültek, és bejön a nővérke, majd sorolja a számokat:

  • W – 3
  • X – 12
  • Y – 8
  • Z – 0

Második stressz állomás: Hány petesejt termékenyült meg?

Ezen nem lehet már mit szépíteni: a darab az darab marad. Tehát eljutsz idáig, de akkor jön még egy kihívás: a nulla soha nem lesz 1, azonban a 12 is lehet pár napon belül nulla. És ez az idegőrlő napok csúcspontja kezdetben. Pláne, ha kezdő lombikozó vagy!
A kezdők azt gondolják, hogyha ez a szakasz jól sikerül darabra, akkor minden rendben lesz. pedig nem így van, mert a természet ennél jóval bonyolultabb, mint a mi kockásított “darab mérő” agyunk. Az előbb említett 36-ból se lett sikeres babaprojekt, így soha ne bízd magad a számokra!

A lényeg, hogy a sejtek életképesek maradjanak, és fejlődésnek induljanak, majd az izgő-mozgó ondósejtekkel találkozva osztódásnak induljanak. És ez a következő szorongató csúcspont a lombik stresszben: hányan indultak fejlődésnek?
Ismét telefonálások naponta-két naponta az intézménybe, ahol megint csak a számmisztika őrülete kezdődik: hány sejt marad életképes lombikozás utáni beültetésre?

Harmadik stressz állomás: Beültetés után beágyazódnak-e az embrió(k)?

Ha marad legalább egy embriód, akkor jön a nagy NAP: beültetik a méhedbe a kicsi babakezdeményt, amit belülről pihe puha méhnyálkahártya fed. Olyan pici, hogy szabad szemmel nem látható, mégis innentől 11-14 napig az életetek minden egyes percét ez tölti ki:

Sikerült a lombik vagy sem? Terhes lettél vagy sem? Anya leszel vagy sem? Lesz kisbabátok vagy sem?

A 14 nap ugyebár 2 hét.
De most 2 évezrednek tűnik, oly lassan megy az idő.
Vánszorog és döcög.
Pedig majd’ ennyi kell, hogy terhességi csíkra pisilj vagy HCG-t mérő vérvételre menj.
A pechesebbek már korábban tudják, hogy nem jött össze: menstruálni kezdenek és ez mindent elárul a sikertelen lombikozásról.

Negyedik stressz állomás: Terhes vagy!

Kezdő lombikozók azt képzelik el, ha a terhességi vizsgálat eredménye pozitív, akkor hatalmas boldogságot élnek majd meg, ami az égbe röpíti a rózsaszín felhők közé. Ilyen is létezik, de emellett teljesen normális az is, ha ebből a pozitív tesztből egy következő stressz csomag bontakozik ki. Ilyenkor az aggodalom nem csökken, hanem folyamatos útitárssá lényegül. Minél több sikertelenség és kudarc van a hátad mögött, annál nagyobb az esélye, hogy nagyon óvatosan fogsz örülni. Akik már 10+ lombikon túl vannak, szinte rezignáltan konstatálják, hogy pozitív a teszt, mert tudják, hogy a sikeres terhességhez 40 hét tartozik, és az elmúlt 2, még kevés az örömhöz. Sőt, az is jellemző, hogy az extra félős és stresszelős hölgyek szinte végig szorongják az egész folyamatot, legyen az sikeres vagy sikertelen lombikozás.

Ötödik stressz állomás: Nem vagy terhes!

A legnagyobb megpróbáltatás, amit a lombik előidéz. A sikertelenség és kudarcérzés speciális egyvelege. Mindent megtettél, végig küzdöttél lehet hónapokat. Betartottad a szabályokat. Mégsem lettél terhes. Ezen a ponton, minden erőd elvész és összezuhansz. A megrendülés mértéke egyénenként változó. Ebben a cikkemben írtam már: a korábbi életedben kidolgozott mentális védőpajzsaid minőségei fogják meghatározni, hogy mi módon és mennyi idő alatt leszel képes túlvergődni ezen az extrém stresszen, ezen a lombik krízisen.

Most azokat a dolgokat szedem sorba, amikkel egész lombikozásod alatt végig kellene támogatnod a mentális egészségedet. Nem kellene ugyanis hónapokig szoronganod, vagy stresszben izzadva görcsölnöd. Vannak eszközök, módszerek, amik segítenek ezeknek a megpróbáltatással teli időszakoknak a kihordásában.

MIt nevezünk stressznek?

Az életünkre jellemző, hogy egyszerre vágyjuk a VÁLTOZÁST, miközben egyfajta KISZÁMÍTHATÓSÁGRA törekszünk. Amennyiben e kettő megfelelő arányban váltakozik, akkor kiegyensúlyozottságot élünk meg. Azonban, ha túl kiszámítható a világunk, akkor unalom lesz úrrá rajtunk, ám ha túl sok vagy túl nagy kilengésű a változás, akkor krízisbe kerülünk. Ilyen kilengés lehet, ha nem sikerül teherbe esned, és nincs hozzá módszered vagy eszközöd, miként dolgozd fel érzelmileg ezt a kudarcot. Az extrém veszteségérzés is krízisbe sodorhat, amiből ki lehet lábalni, sőt sokkal erősebben lehet belőle tovább jutni. Ezt nevezzük poszttraumás növekedésnek. Előtted is nyitva áll, hogy lelkileg érettebben és érzelmileg gazdagabban kerülj ki a lombik kudarcból, de tény, hogy ehhez kitartónak kell lenned és szinte mindennap dolgoznod kell a mentális egészségeden. A legjobb lenne, ha nem csak a sikertelenség után, a lombik krízisben kezdenél ezekkel a feladatokkal dolgozni, hanem végig az első pillanattól kezdve szem előtt lennének attól a pillanattól fogva, amikortól rájössz, nem sikerül teherbe esned. Azaz szerencsésebb, ha már a természetes fogantatást is támogatod módszerekkel, mert azonnal védőhálót dolgozol ki magad köré, hogy ne romboljon végletekig szét a sok megpróbáltatás a sok veszteség élménye.

Mi a krízis?

Minden, ami megszokott volt, és ismert, egy pillanat alatt elvész. A régi megoldási módok, az eddig használt problémakezelési metódusok nem érvényesek többé. Új helyzetbe kerülünk – ergo új kezelési praktikákat kell kifejlesztenünk magunkba. Ezzel el is érkezünk a stresszhez, amit akkor érzékelünk, ha VÁLTOZTATÁSRA kényszerülünk, és ez nagyobb mértékű, mint amihez megoldó kulccsal rendelkezünk. Ez az érzékelés, és az, hogy változnunk kell, alapulhat valós vagy vélt történésen, egyaránt stresszt élünk meg.

Ki is fejezzük: stresszes vagyok, nyugtalan, bénult, tehetetlen.

A mentális rugalmasságunk, a személyiségünk mozgatórugói fogják meghatározni, hogyan birkózunk meg az elénk gördülő változásokkal. Ha nagyon sematikusan vagy mereven viszonyulunk az élethez, akkor nagyon nehezen tudjuk a változást kezelni. Könnyen lesz egyfajta extrém kontroll rajtunk, és azokba a dolgokba menekülünk, amit mi magunk uralunk.

A sikertelen lombikozásnak akkor lesz lelki krízis a következménye, ha nincsenek elérhető megoldási módjaid arra nézve, hogy miként lehet elgyászolni a megálmodott gyermekedet, a vágyott kiscsaládos életformát. VÁLTOZTATNOD KELL A MŰKÖDÉSEDEN, mert az eddigiek nem vezetnek megnyugváshoz, elfogadáshoz. Ez maga a legnagyobb lombik stressz, mert akkora változást kér, amiben alig van tapasztalatod. A lombik krízist úgy tudod magad mögött hagyni, ha az érzéseidet, gondolataidat, önmagadról alkotott meggyőződéseidet, testi jóllétedet helyezed előtérbe és ezek kiegyensúlyozásán kezdesz dolgozni. Ez tudom, hogy nagyon nehéz, különösképpen, ha teljesítmény orientáltan gondolkodsz, amit a lombikozás meg is erősít, fel is hangosít. Mégis, ezen a ponton egyszerűen nincs más választásod!

Az összetört lelked orvoslására hajszolhatod tovább az egyéb területen megélt sikereket, eredményeket, mégis lassan azt fogod tapasztalni, hogy üresség van benned, és ólmos fáradtság van rajtad. Elvész az öröm, elvész a reményed, és idővel a lelkesedésed bármi iránt semmivé foszlik. Érthető, hogy így vagy, hiszen az érzéseidet nem lehet külön-külön elnyomni. Ahol elkerülsz egy érzelmet, ott áldozatul esnek a többi érzések is. No, nem egyszerre, szépen lassan. A végeredmény a fásult, fáradt ember, aki élete egyre több területén vall kudarcot önmaga előtt, és esik egyre nagyobb kétségbe, mert minden területen kezd kontrollálatlanná válni az élete.

Miről ismered fel, hogy stresszes vagy?

Hogyan kezeld a stresszt hatékonyan?

Mi az a 3 dolog, ami szükséges, hogy legyőzd a stresszt?

Napirend – heti -havi rendszer kiépítése és SZIGORÚAN BETARTÁSA! Azt kontrolláld, ami fölött ténylegesen van hatalmad és en azt, amiben esélytelen vagy!

Mozogni – mozogni – mozogni “Az életet választod ezzel, és nem a halált!”

Alkoss – légy kreatív. Használd a jobb agyféltekéd, hogy mobilizáld az érzelmi bázisodat és kordába szorítsd a tudattalanodat.

Vezess naplót a történésekről és keresd önmagad életed eseményeiben.

Írd le az érzéseidet – no, de hogyan?

Keress összefüggéseket a korábbi tapasztalataid és a jelen között. Csekkold le, hogy reálisak-e a jelenlegi reakcióid vagy esetleg túlzók? Vajon a múltból veled ragadt reakcióid uralkodnak rajtad?

Vezess álomnaplót, mint a profik

 

Mindegy hová tartozol, a lényeg, hogy tudd, ez nem könnyű műfaj. Nem egy alsó hetes fog betömése. A lombikozás egy soktényezős és nagyon sok szempontból ismeretlen folyamat, amihez mi emberek talán kicsik is vagyunk, hiszen a folyamat sok apró része jól látható és követhető elemekből áll. Azt viszont senki nem tudja ma még száz százalékra megmondani előre, hogy sikerülni fog-e vagy sem, és hogy pontosan mi is mozgatja ezt az egész folyamatot.

Hiszen, ha minden rendben van: a tested feltúrbózva, a sejtjeid legjobbikai kiválasztva, és még sem sikerül teherbe esned, akkor mégiscsak ott van a kisördög, aki vég nélkül muzsikálja: “Miért pont én? Nekem miért nem sikerült a lombik?”

Mit tehetsz, ha nem sikerül a lombik?

Gyászold el az elmúlt hetek, hónapok, évek sikertelenségét!

Tudom ez közhelyesen hangzik, pedig enélkül a folyamat nélkül még terheltebben mész a következőre, már ha vállalod. Már a cikk elején írtam, hogy ezt az egész lombik stresszt nem bírja mindenki. vannak, akik azonnal feladják, az első sikertelen próbálkozás után, de van aki vár 2-3 alkalmat, vagy 1-2 évet.

Mindegy is, ki hogy dönt, de az biztos, hogy hatalmas lelki fájdalommal jár, ha:

  • ha 0 vagy 1-2 leszívásra alkalmas petesejt termelődik csak,
  • ha leszívás után a sejtek nem életképesek és lassan elhalnak,
  • ha nem kezdődik meg az osztódásuk,
  • ha beültetés után nem ágyazódik be a babakezdemény,nem leszel terhes,
  • ha a terhesség bármelyik szakaszában elhal a magzat.

Ezek olyan katasztrófa szerű élmények, amik minden nőt és párjukat elkeserítenek (akit nem, azzal nagyobb a baj, mert nincs kapcsolata az érzelmeivel!).

Ez a keserűség pedig feldolgozásra vár, és az nagyon változó, hogy ki mennyi időt kér ehhez. Próbálj a legbelső megérzésedre figyelni! Amit a klienseimnél sikertelen lombik után tapasztalok:

  • alvásproblémák,
  • sivárság,
  • érdektelenség,
  • örömre képtelenség,
  • állandó fáradtság,
  • koncentrációs zavar,
  • sírásra hajlamosság,
  • bánatosság,
  • testi fájdalmak,
  • elszigetelődés,
  • depresszió,
  • kapcsolati zavar,
  • szexuális problémák.

Nem őrültél meg, hanem gyászolsz!

Mélyen és legbelül pont azt éled meg, mintha egy közeli már ismert személyt vesztettél volna el. Őt is siratnád, és gyászolnád.

Ha nem akarsz egyedül megküzdeni ezzel, és személyes kincseket is találnál a gyászod közben, akkor keress meg, segítek!

Ha érdekel a meddőség gyásza, akkor ezt olvasd: https://www.szimbolumterapia.com/meddoseg-vagy-termekenyseg/meddoseg-es-gyasz