Mindenszentek, valamint halottak napja alkalmából fogadjátok szeretettel

A sikertelen lombikos picurok emlékére

Vukovári Panna:
Isa por. És vér. És sár.
Látjátok szümtükhel?
Hogy látnánk? Nem is volt.
Védtelen létező, léttelen vaksi folt.
Egyszerre nincsen már,
élete téttelen,
Csak könnyem, csak véred
csordogál végtelen.
Végtelen hallom: a hullámok verdesnek.
Semmiből semmibe,
száz kínnal vemhesek.
Isa por. És a vér, és a sár.
Az zihál.
Nagybetűs kis titok, rád talál: csöpp halál.
Egyszer volt,
nincs többé:
áruld el, miért nem lett!
Nullával megszorzott bimbónyi egyenlet!
Világnak világa, vasszeggel veretül,
szégyenem szétszaggat,
ostoroz veszettül.
Kis csírám, csimbókom, elillant ígéret,
idétlen igézet, méhemben elvérzett,
keserű pirulám, pirinyó mosolyom:
honnan jössz,
hova mész sosevolt fogaton?
Homou csak. Semmi más.
Én junhom, látomás.
Bár látnám szemümmel,
csak minden ízemmel
érzem az ő ízét,
őrizem csepp létét,
emlékben bujdosóm,
kis rügyem, halandóm.