Nem sikerült teherbe esned. Se természetesen, se mesterségesen. Nem segített az inszemináció, nem segített a lombikozás. Üres maradt a méhed, fájó a lelked.
A lombikozásba úgy kapaszkodtál, mint a sivatagban szomjazó az utolsó korty vizet tartalmazó palackba.
De ez a próbálkozás is kudarcba fulladt.
Mit is érzel ilyenkor, ha nem sikerül teherbe esned?
Az, hogy hihetetlenül csalódott vagy, csak a jéghegy csúcsa. Mert ott van a bánat, a fájdalom, a szomorúság, és a szégyenkezés ezer arca.
Ha ez nem is az első próbálkozás, hanem már a sokadik, akkor azt is érezheted, hogy teljesen értéktelen és semmire kellő vagy.
Mivel a legrosszabb esetben csak a lombikozás tölti ki az életed, így azt érezheted, hogy az egész személyedet ez jellemzi: egy nagy semmi vagy, egy értéktelen nulla, akinek élni sincs joga, hiszen nem tud trónörököst adni párjának.
Az önmarcangolást csak fokozza, ha a te családod vagy a párod rokonai is téged kiáltanak ki fő bűnösnek, és te azt érzed ezért az egészért csakis te vagy a felelős egy személyben.
Csakhogy a tudomány jelenlegi állása szerint
NEM TUDNI MELYIK FÉL A FELELŐS AZÉRT, MERT NEM JÖN ÖSSZE A BABA!
Addig látunk ma el, amíg a petri csészék és kémcsövek nászából létrejön egy egészen apró, csakis mikroszkóp segítségével látható parányi embrió. Az ultrahang eszköz segítségével még azt is követni tudjuk, ahogy a méhedbe megérkezik ez a pici életkezdemény, majd jön a nagy találgatások és kínzó kétségbeesést is hozó reménykedések kora,
AZ A BIZONYOS 14 NAP
Ezalatt kell megtörténnie a beágyazódásnak, azaz a méhnyálkahártya, mint egy puha, meleg paplan, körülöleli a kicsi életkezdeményt, aki e védett állapotban fejlődésnek indul, és osztódni kezd.
Ha ez elmarad és nem történik meg az embrió beágyazódása, akkor nem leszel terhes és minden terhességi teszt negatív eredményt fog mutatni: mindegy, hogy vizeletből vagy vérből nézik ezt.
Már e 14 nap maga volt az aggodalom: mit csinálj, hogy tutira összejöjjön ez a kicsi gyermek. Mit egyél, mit és mennyit mozogj, pihenj és azt hogyan… Csak találgatnak a szakemberek is. Mert már ekkor sincs fogalmuk, hogy mi a jó. Az egyik orvos teljes ágynyugalmat rendel el, a másik ugyanazt az aktivitást, mint a beültetésig. Az egyik orvos szerint semmi értelme a szigorú diétának, a másik már a lombikozás megkezdés előtt dietetikushoz küld (olyanról is tudok, hogy elzavar, ha az inzulin témát szóba hozod!). Egyszóval: nincs konszenzus, hogy pontosan mi segíti a tuti beágyazódást.
A legújabb kutatások már a beültetés előtt is az embrió vizsgálatát is szorgalmazzák, de ez hazánkban etikai kérdéseket vet fel, és általánosan még nem elérhető, sőt szigorúan tilos (sebaj a határ túloldalán virágzik ezen iparág is).
Tehát ha ezt összefoglaljuk: nem tudni mi a pontos viselkedés, ami tuti, hogy a babát meghozza lombikkezelés után, és az embrióvizsgálatnál tart a meddőség körüli, ill. sikertelen lombikozás okait kereső kutatások egy része, akkor miért gondolod, hogy egy személyben, te mint nő vagy az oka annak, hogy nem sikerült teherbe esned?
Miért hiszed, hogy a pasid sejtjeiben nem lehet a magyarázat, miért gondolod, hogy nem az embrió az oka, és miért csak azt szajkózod, hogy nálad van a gond elásva?
Igen a te méhed maradt üres, benned nem indult el az élet, de NEM TUDNI, HOGY MIÉRT!
Nem azt mondom, hogy ne lehetne a te életed egy korábbi része a magyarázat arra, hogy nem sikerül a babát megtartani, kihordani, majd megszülni! Hiszen én vagyok az, aki azt képviseli, hogy lelki okok is állhatnak a meddőség hátterében. (erről itt már írtam egy cikket, ide kattints!)
De ez nem jelenti azt, hogy minden egyes sikertelen lombikozásért kizárólag a nő tehető felelőssé! NEM ÍGY VAN!
Okok találhatók a férfi életében is, a párkapcsolat minőségében és mélységében is. Éppen ezért nem csak egyéni terápiával, hanem párterápiával is foglalkozom, mert amikor azt érzem, úgy gondolom, hogy itt nagyon nem az egyik félen (leginkább a női nem képviselőjében kell a sikertelen lombikozás okát keresni), akkor felajánlom, hogy ne egyénileg jöjjön, hanem kettesben a párjával együtt.
MIKOR GYERE EGYEDÜL és MIKOR GYERTEK PÁRBAN?
Ha úgy érzed, hogy szeretnéd megérteni, miként kerültél ennyi sikertelenség közelébe és vágysz egyfajta önismereti munkára, mert mélyen érdekel téged, mi vezetett ide az életutadban, akkor gyere egyedül. Ha szeretnéd feldolgozni, elgyászolni, hogy nem lett saját gyermeked, akkor is gyere! Hidd el, életünk legnagyobb veszteségeiben van a legtöbb erőforrás, amihez akkor férsz hozzá ha bele engeded magad a lelki fájdalmaidba a szomorúságaidba, a reményvesztettségbe! Ha úgy érzed, mindened oda lett és azt se tudod már ki voltál, mielőtt lombikozni kezdtél, és szeretnél újra önmagad lenni, lelkes résztvevője a saját önnön életednek, na akkor is gyere, hogy segíthessek neked összerakni a vágyaid alapján az „új” életed, amiben nincsen gyermek, és amiben az anyaságot sem élheted meg.
Ha azonban a párkapcsolat van bizonytalan alapokon: nem éltek együtt, és nem is tervezitek, nincs semmi biztos közös jövőképetek, nem is tudjátok már, hogy kerültetek ebbe a siralmas helyzetbe, vagy a szexet kerülitek, nem is kezdeményeztek, illetve, ha a kapcsolat minősége romlott le egy olyan szintre ahol már csak a távolságot keresitek és nem egymás közelségét, de még hiszitek, hogy van ennek a kapcsolatnak jövője, akkor kettesben gyertek páros konzultációra vagy párterápiára!
Ha mind a ketten elakadtatok a gyászban és nem találjátok már ebből a veszteségsorozatból a kiutat, csak a veszteség fájdalmában tudtok osztozni, de nincsenek vidám perceitek, közös programok és baráti kapcsolatok, amíg vigasztalást nyújtanak, akkor szintén kettesben gyertek, hogy közösen tudjátok elgyászolni ezt a kapcsolati krízist, amiben nem lett kicsi harmadik „belőletek”.
Akkor is javaslom a lelki munkát, ha petesejt vagy hímivarsejt donort hívtok segítségül, illetve ha örökbefogadáson gondolkodtok. Mielőtt ilyen nagy fába vágjátok a fejszéteket, érdemes egy életszakasztól elbúcsúzni és tisztázni, kiben milyen érzések és gondolatok vannak, hogy később, amikor a szülőszerep megpróbáltatásai tépázzak a párkapcsolatot, akkor ez a téma már ne robbanjon be közétek. A donorsejt befogadása vagy egy kicsiny gyermek örökbefogadása nem ugyanazt a helyzetet teremti, mintha a saját gyermeketeket nevelnétek! A szülőszerep, a nevelésben való megmártózás öröme és szorongásai, aggodalmai, akkor lesznek tisztán megélhetők, ha a korábbi veszteségek fájdalma és haragjai nem zavarják be a jelen élményeit. Ehhez pedig az kell, hogy akkor és ott legyen elgyászolva a veszteség fájdalma megélve,amikor azt a z élettő, megkaptad. Jelen esetben ezt a lelki munkát akkor érdemes végig csinálni, ha eldöntitek , lemondtok a saját gyermek nemzéséről, más porontyát engeditek a szívetek közelébe.
Nos, bármilyen út áll előtted, csak tudd: NEM lehetsz Te egy személyben felelős a nem sikerült lombikozások miatt! Sokkal bonyolultabb és összetettebb téma ez, és engedd meg magadnak, hogy közös üggyé teszed ezt. Ketten együtt vagytok ebben benne pároddal, s mint ahogy ketten örülnétek és ketten feszítenétek büszkén kezdetben csak az ultrahang képek fölött összesimulva, pont így a veszteségben is ketten vagytok benne!
Örömmel veszem, ha kéred leveleimet, amikben a LOMBIKOZÁS témájáról írok Neked!
Ölelés:
Viki, a Léleksimogató