mézeskalács

 

Luca napi mézeskalács sütés Lélektündér módra 🙂

Úgy tíz éve kezdtem mézeskalácsot sütni. Fogalmam sem volt mi fán terem, egyszerűnek tűnt. Az a hír járta, ha Luca napon megsütöm, akkor karácsonyra megpuhul….

Vettem egy csomag fűszerkeveréket, és a hátulján lévő receptet felhasználva megsütöttem életem első adag mézeskalácsát. Lett úgy 1 kg. Annyira tetszett ez a tevékenység, hogy még azon melegében vagy 3 adag elkészült. Nagyjából 1 héten keresztül csak ezt csináltam: begyúrás, pihentetés, nyújtás, formázás, sütés, díszítés…

Annyi lett belőle, hogy az egész lakást ezzel díszítettem, lógott a polcokról, a csillárról, az ablakból, a fülünkből… mindenhonnan.

Egy valamit nem értettem, miért nem puhulnak ezek a csodálatosan illatos szépségek?

Nagy röhögéssel világosított fel kicsiny, de nagy tapasztalattal bíró környezetem: ha puhát szeretnék, akkor nem szabad, hogy levegő érje, be kell őket dobozolni. NA NE MÁ’! Hát akkor nem látom, nem érzem illatát, nem élvezem a díszét. Szó se lehet róla!

Azóta is minden évben készülnek a díszítésre szánt kalácsok – na nem 1 héten keresztül, már csak 2-3 órám van erre, de azt bátran áldozom be, mert bár a legnyűglődösebb süti, amit csak készíteni lehet, de a végeredmény igazán csodálni való, és garantáltan ünnepet varázsol lelkedbe!

Kívánom Neked Kedves Olvasóm, hogy legyen erőd megteremteni a saját érzésekben gazdag ünnepedet!

Ölelés: Viki

Ha tetszett e bejegyzés, osszad meg, kérlek! Persze örülök, ha lájkolod, és ha hozzászólnál, tuti, hogy válaszolok!