Meddőség és felelősség

Önismeretben gazdag szép napot Neked!

Ha új vagy itt, akkor tudd: Gyetvai Viki vagyok, mentálhigiénés szakember, transzperszonális terapeuta és meddőség-tanácsadó. Nőknek és férfiaknak segítek, hogy a meddőségük lelki okait felkutassák, problémáikat megoldják.

Itt a meddőség lelki okairól olvashatsz! Légy üdvözölve, és fogadd szeretettel soraimat!

Ismerős ez az érzéshalmaz:

Áh, már évek évek óta próbálkozunk, de nem jön össze a baba…
Hónapról hónapra azt érzem, hogy egy nagy csődtömeg vagyok, egy kudarchalmaz!
Én vagyok az oka. Csak az én felelősségem….

Nézzük csak, miért is vagy felelős?
A meddőség lelki okait kutatva, a meddőséget vizsgálva sokszor jutunk el oda klienseimmel, hogy valamilyen múltbéli trauma, vagy érzelmi krízis feldolgozatlanul lappang a lelkükben. Ezek a történések messzire nyúlnak vissza, nem a jelenben zajlanak, hanem a gyermekkori történések között bújnak el, de a lenyomatuk, az érzések megmaradnak.A meddőség terápiájában hosszú időt töltünk azzal, hogy segítsem klienseimnek letenni a felelősséget olyan dolgokért, amiben ő kiszolgáltatott volt a felnőttektől, azaz gyermek volt. SOHA NEM LEHET EGY GYERMEK FELELŐS, mert bántalmazták, mert mindennap rettegésben tartották (pl. tanulási teljesítmény fokozására, felpofozták), mert szexuálisan molesztálták, megerőszakolták, mert kihasználták… stb.

Joggal kérdezheted, hogy miért érez ilyen borzalmakért felelősséget akár még egy-egy felnőtt?

Mert a gyermek kiszolgáltatott érzelmi helyzetben van. Egyrészt a felnőttek nélkül életképtelen, beléjük kapaszkodik, bennük bízik, másrészt a gyermeknek ők a példaképei. Mit tud tenni egy molesztált, vagy naponta félholtra vert kisgyerek? Azért, hogy ne veszítsen el minden kapaszkodót, magára veszi a felelősséget: “igen, én vagyok a bűnös, mert én nem tanulok jól“, vagy “én vagyok a felelős, mert elcsábítottam aput/papát“… stb. Ezzel a lelki mozzanattal, felmenti a felnőtteket, és közben megmarad abban a hitben, hogy akik itt vannak körülötte felnőttek, ők jók, bennük lehet hinni, hiszen gondoskodnak róla. Ha a valóságot érezné, akkor összeroppanna, lelkileg, testileg szellemileg megnyomorodna. Inkább választja az életet, még akkor is, ha ezzel egy hamis világot teremt magának, és akár felnőttként is magát okolja a történésekért, mantrázva: Én vagyok a felelős mindenért!

Ahhoz, hogy valaki felszabaduljon ebből, először meg kell, hogy értse, NEM Ő VOLT A BŰNÖS, és hogy egy felnőtt SOHA NEM TEHET ILYEN BORZALMAKAT csak azért, mert 20-30-40 évvel előbb látta meg a napvilágot!
Ez nem könnyű út, nehéz feladat, de aki ezt megdolgozza, nagy mértékben szabadítja fel saját magát, és találja meg saját életének az útját.
Meddőség esetén ilyen esetben először a gyermekkori történéseket tesszük rendbe, a felelősséget a bántalmazóra tesszük, és aztán számba vesszük, hogy mit tehet a kliens a jelenben, hogy ez az érzelmi nehéz csomag lekerüljön a saját válláról.

Miért lehetsz Te a felelős?

Csakis azért, amire rálátsz!
De amiről nem tudsz, és aszerint működsz, mert beléd kódolt, mert erre tanultál rá, azért nem lehetsz felelős. Ám, ha az életedben ismétlődnek dolgok, amik problémásak, és boldogtalanná tesznek, vagy ugyanazzal a kudarchelyzettel, szorongással, félelemmel találkozol rendszeresen, nos azért már te vagy a felelős, hogy mit kezdesz ezekkel! Csak akkor válsz felelőssé, ha valami ismétlődik, ezt látod, érzed, megéled, de nem teszel a megértésért, és megoldásáért semmit, hanem benne maradsz….

Olvasnál még többet meddőségről?
Iratkozz fel itt!